HaIQ

Izzik a nyár, aparton ízes gyümölccselteli fák híznak.A gyenge szellőelállt, a finom vízbenringnak a hattyúk.Elrepülnek-e,ahogy beköszönt az ősz?Mi lesz majd velem?A gyümölcsök islehullnak egyszer, így lesz?Magam maradok?

Fehér lett, végül,és sokan voltunk együtt,boldog lett ezért.

Mérgesek a fák, felhő zárta el a fényt. Derül még az ég.

Tűzként lobognaka liliomok: ezerlángnyelv énekel.

Ébredező kert.Harmatcsepp a csillagon,könnyes nefelejcs.

Tél van, hideg van.Szendergő mogyorófanyárról álmodik.

Szelíd fűz merítcsendes tóparton vizet,karjai ringnak.

szomjas, büszke fákkecses ágai nyúlnakesőfüggönybe

Vaksötét égenezüstkorong sugárzik -szememben napfény.

Felhőtlen az ég,pompás kék színt öltött ma.Alatta tiszta tó.Színe ugyanaz,tükrözi az eget. Vagyaz ég a tükör?

Kacsák siklanak. Cikázik a napfény a remegő vízen.

Az eget döfika legfelső ágak át.Felmászok egyszer.

A lámpafényben ringnak a lombok. Eső suttog a szélben.

Három sorban tíz meg hét szó: a haiku egy világot rejt.